Nos, egy szép kedd esti futásnál szerencsétlenül egy nagyobb kőre léptem, amikor a jobb bokám szupinációs traumát- konyhanyelven kibicsaklott- szenvedett. Leírom, hogy szakemberként, hogyan éltem meg az első néhány napot, mit tettem, mit nem. Ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek így kell cselekednie, nem helyettesíti a személyre szabott terápiát, mindössze szeretném megmutatni, hogy néha el kell rugaszkodni a “jól bevált tanácsoktól”.
Diagnózis: részleges külbokaszalag szakadás, az alsó ugróízület rándulása.
Első este a vizuál analóg skálán(VAS) 10/9 fájdalmat éreztem a sarokcsont mögött, mintha satuba szorították volna, a bokám mozgástartománya kb 20%-os volt az ép oldalhoz képest.
Amit aznap tettem:
- Felpolcoltam- a gravitáció segített, hogy a duzzanat ne hatalmasodjon el a bokámon.
- Flossoltam- ez egy kompressziós technika, amit rövid ideig tartunk fenn egy gumiszalaggal folyamatos mozgatás közben ezzel mobilizálva a nyirkot, szövetközti folyadékot, trakciót létrehozva az ízületben, csillapítva a fájdalmat.
- Nyirok tapet helyeztem fel- ez segít mobilizálni a folyadékot,csökkenti a pangást, akkor is, amikor nincs magasan a lábam vagy nem dolgoznak elég aktívan az izmaim, továbbá fájdalmat csökkent.
- A paraszimpatikus idegrendszer- tömören a nyugalomért felelős- aktivitását növeltem a n.vagus ingerlésén keresztül (mindennapi szokásommá vált).
Esti rutinhoz szükséges mértékben sántikáltam rajta-rövid lépések, rövid támaszfázis.
Amit nem tettem:
- Nem vettem be fájdalomcsillapítót, sem gyulladáscsökkentőt- az első szakaszban a szervezetem saját immunrendszere dolgozik=elkezdődik a gyógyulás.
- Csökkentettem az aktivitásomat, hogy lehetősége legyen a szervezetnek koncentrálni, de hagytam, hogy az immunsejtjeim oldják meg, különben a gyulladáscsökkentővel az egész természetes folyamatot lassíthattam volna- nem mellesleg a gyomromnak sem kedvezett volna. (Természetesen adódnak olyan helyzetek, amikor kell a gyógyszer!)
- Nem jegeltem- azzal szűkíteném az ereket – lassítanám a keringésem, ezáltal nem segíteném az immunsejteket a “rendrakásban” ellenben jó fájdalomcsillapító módszer lehet- én el tudtam viselni a fájdalmam.
- Nem ugráltam az egészséges lábamon – nem kapcsoltam ki a sérült oldalt, hanem a járásom mozgásmintáját a lehető leginkább próbáltam utánozni.
Éjszaka többször felkeltem, nem volt életem legpihentetőbb alvása, hiszen a lábam nem simult hozzá az ágyhoz egyik irányból sem.
Másnap (ébredéskor VAS 10/8) terheléshez felvettem egy bracet (10/6), ami a boka lefelé és felfelé irányuló mozgásait korlátozva, de engedte, ellenben az oldalsó irányokat korlátozta (műanyag borítással). Munka közben ez végig rajtam volt, de az otthon töltött pihenő időszakban levettem. Vezetni még így sem tudtam.
Óvatosan fájdalomhatárig napközben többször is aprókat mozdítottam a bokámon és a lábujjaimon minden irányba, volt amerre 2mm, volt, hogy 3-4 cm is ment. Kevesebbszer, mint egy átlag napomon, de ugyanúgy leültem székre és földre is, felálltam, elindultam, fordultam anélkül, hogy a levegőben lóbáltam volna a sérült jobb bokát – ő is beszállt a folyamatokba, ahogy tudott. Alvás közben még meg-megébredtem.
Harmadnap (VAS10/7,5), a braceben töltött munkaórák után sikerült az egyik kolléganő csodás kezei közé kerülni, óvatosan manuális fogásokkal többek között a fascia disztorziós modell –FDM– fogásaival igyekezett segíteni rajtam. Igen, volt, hogy közben 10/10 fájdalmam volt. Flossoltunk és a nyiroktape továbbra is segítette a keringésemet. A nap végét 10/6-os fájdalommal zártam, a duzzanat nagy mértékben csökkent, ellenben a kékes-zöldes színek megjelentek. A bokám mozgástartománya átlag 30%-ról-60%-ra javult. Végigaludtam az éjszakát.
Negyedik napon már úgy éreztem, hogy fájdalom szempontjából túl vagyok a nehezén. Reggel VAS10/5 fájdalommal keltem, a mozgástartomány továbbra is 60%-os maradt. A fájdalmak kiterjedése nagy mértékben lecsökkent, sokkal lokalizáltabb érzések jelentek meg. Fájdalomhatárig, kevés ismétlésszámmal, tehermentesített helyzetben továbbra is keresgéltem a mozgástartományomat. Flossoltam, nyirok tape továbbra is rajta volt, a kezdeti megtermett hógolyó méretből ekkorra teniszlabda méretű bokám lett. A bracet terheléshez továbbra is felvettem, amikor lehetett nem lógattam a lábam. Nyugodtan aludtam.
Ötödik napom a lakás berkein belül telt el, jöttem-mentem brace nélkül, de óvatosan és nem kapkodva. Átmozgattam többször, flossoltam, tape rajta. Mozgástartományom 70%-os, fájdalmam 10/3-4 mozdulattól függően, az is csak az aktuális véghelyzethez közelítve. Sétálni kb 1 km-t tudok fájdalommentesen, este alszom, mint a bunda.
Sok munkám lesz még vele, a lágyrészek általános gyógyulási időszaka 12 hét, de a kezdeti nehézségeken túl vagyok, teljes ágynyugalom/immobilizáció, teljes tehermentesítés, folyamatos rögzítés, folytonos jegelés és beszedett pirulák nélkül.
Útravaló:
A korábban elterjedt -szomszédok,ismerősök által is bőszen javallott és legegyszerűbb metódust: RICE
R-rest-nyugalom
I-ice-jegelés
C-compress- fásli kompressziós célú alkalmazása
E-elevate- felpolcolás
mára a POLICE módszer váltotta fel:
P-protect-védelem
O-optimal
L-loading- optimális terhelés
I-ice-jegelés
E-elevate- felpolcolás
Valamivel könnyebb dolgom van, hiszen laikusként sokkal nehezebb saccolni, mikor és meddig mehetek el, hol vannak az optimális terhelés határai, de szívesen segítek, ha hasonló cipőben jársz, legyen az bármelyik testrészed lágyrész sérülése.
